Alternatív pedagógia: a Freinet-módszer

A XX. század az áttörés időszaka volt a pedagógia területén is. Az újító szellemű reformirányzatok egyike a Freinet-pedagógia, amely az 1920-as években keletkezett. Szülőatyja és névadója Célestin Freinet (1896-1966) francia tanító, aki több évtizedes munkássága alatt érlelte összefüggő rendszerré a nevelésről vallott nézeteit.

Freinet pedagógiájának gyermekközpontúságát egy mondatban így lehetne összefoglalni: „szót adni a gyereknek”. A Freinet-irányzat célja a gyermek adottságainak, képességeinek és szükségleteinek szabad kibontakoztatása, természetesen az egyéni és életkori sajátosságok figyelembevételével.

Freinet nem annyira az elmélet, mint inkább a gyakorlat embere volt, ezért ránk maradt írásai a tudományos fejtegetések helyett a mindennapokban jól hasznosítható ötleteket, tanácsokat, problémafelvetéseket tartalmaznak a pedagógia gyakorlatával és alapelveivel kapcsolatban. Egy új, mindenki számára nyitott népiskola, a gyermekközpontú iskola megteremtése fűződik a nevéhez. Hogy az általa képviselt szellemiség szélesebb körben mégis inkább az óvodákban terjedt el, az annak tudható be, hogy az óvoda kötetlenebb szervezeti keretei közé, az óvodai nevelés szelleméhez, koncepciójához jól illeszkedik Freinet pedagógiája. Hazánkban is számos olyan ovi működik, amely az ő alapelveit követve foglalkozik a gyerekekkel.

Kísérletező ismeretszerzés

Freinet szerint a tudásanyag átadása mellett a tanítás legfontosabb célja a kísérletezés, a kutatás, a kritikai érzék elsajátítása. Ebben a fő hajtóerő maga a természetes gyermeki kíváncsiság. A nevelő olyan helyzeteket teremt, amelyben a gyerekek érdeklődésük szerint utánajárhatnak dolgoknak, kutathatnak a témában. A gyerekek sokféle tevékenység közül választhatnak, egyéni haladási ütemük és érdeklődésük szerint. A megismerés mélyebb lesz azáltal, hogy a kicsik nem „készen kapják” a tudást, hanem a sorozatos próbálkozások során maguk fedezik fel az összefüggéseket, ők jönnek rá bizonyos dolgokra - ami egyúttal azonnali sikerélményt is jelent. A Freinet-irányzat nagy önállóságot ad nekik, már a kezdetektől döntési helyzetek elé állítja őket, megtapasztaltatva velük a döntés örömét és súlyát. A pedagógus természetesen mindig ott van, és ha kell, a gyerekek fordulhatnak hozzá segítségért. Az ő feladata az is, hogy új, külső példákat mutasson a csoportnak, ezzel gazdagítva a kifejezés lehetőségét. Ezek lehetnek pl. különböző mesterségek, technikák, de akár irodalmi vagy képzőművészeti alkotások is.

Célestin Freinet reformpedagógus, néptanító 1896. október 15-én született Dél-Franciaországban. 1920-ban kezdett tanítóskodni egy vidéki fiúiskolában. 1933-ban megvalósította álmát: saját erőből, a gyerekekkel közösen fölépíthette saját iskoláját, amely 1935-ben nyitotta meg kapuit. Freinet tanítóként dolgozta ki programját, ám a nevelésről, a fejlődésről, a fejlesztésről vallott nézetei minden életkorra lefordíthatóak és érvényesek. Egy olyan nyitott rendszert hozott létre, mely alkalmazkodni tud a változásokhoz, az elvárásokhoz, magához az élethez. Az „egyszeri és megismételhetetlen” embert helyezte a középpontba, aki önálló egyéniségként eltérő tulajdonságokkal, képességekkel, fejlődési ritmussal, érdeklődéssel rendelkezik, és akit segíteni és támogatni kell abban, hogy kiteljesíthesse önmagát. Ennek érdekében szakított a tanítás hagyományos formáival, saját tankönyveket szerkesztett, átrendezte az osztálytermeket, műhelyeket hozott létre, megalapította az iskolai nyomdát, saját újságot jelentetett meg.

Az önkifejezés szabadsága

Freinet azt vallotta: a pedagógusnak az a feladata, hogy segítsen kifejlődni a gyermekben lévő csírákat, amelyekből saját fejlődése, önmegvalósítása táplálkozik. Ezek a csírák - korábban átélt élmények, érzelmek, elsajátított ismeretek formájában - mindenkiben ott vannak, és ha a gyermeket hagyják szabadon megnyilvánulni, gazdag, értékes és egyedi személyiséggé formálódik. Ezt számtalan tevékenység támogatja ezekben a közösségekben: szabad szövegalkotás, szabad rajzolás és festés, szabad mozgás, zenélés... A pedagógus részéről megnyilvánuló bizalom és elfogadás, az állandó bírálattól mentes légkör, és az okosan építő kritika segíti a fejlődést. A szabad önkifejezés érzékennyé teszi a gyerekeket a többiek megbecsülésére, megértésére; a pedagógust pedig abban segíti, hogy tapasztalatot szerezzen az egyénekről és az egész csoportról, és erre a gazdag ismeretanyagra támaszkodva minden gyereket személyre szabottan támogathasson, fejleszthessen. Itt a nevelő és a gyermekek egyenrangúak, a folyamatos párbeszéd során mindkét fél kezdeményezhet és kritizálhat is.

„Minden pedagógia hamis, amely nem elsősorban arra a személyre támaszkodik, akit nevel, annak szükségleteire, legbensőbb énjére.”  (Celestin Freinet)

Közösségi élet

Ezen a téren Freinet az együttműködésre épít, méghozzá úgy, hogy lehetőleg minden gyereket a legmesszebb vezessen a kiteljesedés terén. Ha ez a társaival együttműködve történik meg, akkor az egyén lehetőséget kap arra, hogy beilleszkedjen a csoportba, és annak részeként, a többieket elfogadva ritkábban lesznek konfliktusai is. A közös és az egyéni tervezés, a közösen kialakított szabályok fontos szerepet kapnak.

Természetközeliség

A Freinet szellemében működő óvodák életét a természetközeliség jellemzi, amely az élmények tárházát nyitja ki a kicsik előtt, és játékra, alkotásra, munkára inspirálja őket. A kint gyűjtött „kincsek” (ág, kő, levél, dió) a gyerekek keze alatt átlényegülnek: bábbá, maketté, lenyomattá, hangszerré, étellé válnak. A Freinet-pedagógusok minden lehetséges eszközzel azon munkálkodnak, hogy a gyerekek minél több „hasznos” időt töltsenek a természetben.

Beszélgetőkör

Ez általában mindennap az első közös tevékenység a csoportban. Ilyenkor a gyerekek a pedagógussal együtt kényelmesen elhelyezkedve kötetlenül beszélgetnek. Ez a technika a szabad kifejezést erősíti és feszültségoldó hatású. A beszélgetőkörben felmerülő témák, gondolatok gyakran képezik feladatok, projektek kiindulópontját is.

Új keretek között

Freinet szerint 4 éves kora táján új szakasz kezdődik a kisgyermek fejlődésében: addig nem látott erővel tör rá a gyermekre az alkotás vágya, a munkavágy, a megvalósítás vágya. Erre az életszükségletre épít a munkálkodás, a munka jellegű játék, amely lehetőséget ad a szabad kifejezésre, a személyiség kibontakoztatására és az önállóságra. Ahhoz, hogy az óvodai csoportban mindenki megvalósíthassa saját elképzeléseit, megbontják a hagyományos csoportszobákat, és egy műhelyhez hasonló teret alakítanak ki. Itt mindenki számára hozzáférhetők és bármikor használhatóak az eszközök. A szoba berendezése, elrendezése nem az önmagáért való rendet szolgálja, hanem idomul a sokféle tevékenységhez. Vannak könyvek, tárolópolcok, könnyen mozgatható és átrendezhető székek-asztalok, rakodófelületek, és egy kényelmes, kuckós sarok, ahová csendben félre lehet vonulni, és ahol reggelente a beszélgetőkört tartják. Minden adott ahhoz, hogy a gyerekek elmélyült műhelymunkát végezhessenek, létrehozhassanak valamilyen alkotást anélkül, hogy társaikat másfajta tevékenységükben zavarnák.

„Én leraktam kövemet. Tudjuk, hogy ez a kő segíteni és vezetni fogja azokat, akik utánunk jönnek, és tovább építik az utat.”  (Celestin Freinet)

Projekt-módszer

A projekt szó tervet, tervezetet jelent. Ez a kifejezés állandóan jelen van a felnőttek világában, de a tevékenység, amely mögötte van, jóval túlmutat a tervezésen. A projekt készítője nagyon alaposan „beleássa” magát egy területbe, egy témába, és igyekszik azt minél több oldalról megközelíteni, minél komplexebben feltárni. A Freinet-óvodákban ezeknek a témaegységeknek, élményegységeknek, tevékenységköröknek a középpontjában az élet egy-egy problémája áll. A feladat a megoldáshoz vezető utak feltárása, a hozzá kapcsolódó ismeretek széles körű tanulmányozása. Mivel az élet fontos mozzanatait a természet változásai befolyásolják, az óvoda fő tevékenységei, témái a környezethez kapcsolódnak.

Freinet-technikák

1. Szabad képalakítás, mintázás (rajzolás, festés, agyagozás, gyurmázás, nyomdázás, szövés-fonás...)
2. Zenei alkotások (zenei élmények átélése, zenei hallás, ritmusérzék fejlesztése, zene értése és élvezete...)
3. Mozgásos önkifejezés (természetes mozgásigény kielégítése, mozgásos játékok, mindennapos testnevelés, ritmikus, zenés mozgások, tánc...)
4. Színpadi kifejezés (szerepjátékok, állatok megszemélyesítése, mesék megjelenítése, dramatizálása, bábszínház, cirkuszos játék...)
5. Matematikai alkotások (mozgásos-érzékszervi tapasztalatokból eredő matematikai ismeretszerzés...)
6. Technikai alkotások (konstrukciós játékok a csoportszobában és a szabadban, barkácsolás, fúrás-faragás...)
7. A környezet elemzésének technikái (erdei séták, kirándulások, állatokkal, növényekkel, természeti jelenségekkel, a világ dolgaival kapcsolatos megfigyelések...)

forrás: parentia

Posted in: iskola,Tudtad?